A 2000-es évek elején egy izraeli genetikus úgy gondolta az emberiség javára bocsátja kutatásai eredményét, a kopasz csirkét. Lássuk mi lett belőle.

Avigdor Cahaner, Tel-Aviv-tól nem messze, Rehoboth városában található Földművelésügyi Intézet genetikusa, aki két faj keresztezéséből tenyésztette ki a kopasz csirkeként elhíresült jószágot. A keresztező fajok a természetben amúgy megtalálhatóak,ők a kopasz nyakú csirke és a brojler csirke.

Az új állat tenyésztésének célja az volt, hogy az alapból tollas jószágok helyett, melyek kevésbé viselik jól a meleg éghajlatot , tenyésszenek egy éghajlathoz igazodó és költséghatékony fajt.

A brojler csirkéket arra tenyésztették ki, hogy gyorsan gyarapodjon a súlyuk. De ez a folyamat hatalmas hőtermeléssel jár. Az ipari körülmények között tartott állatok 20 fokos hőmérsékletben élnek, hogy maximális lehessen a súlynövekedés. De a meleg éghajlatú országokban ennek eléréséhez drága légkondicionálásra van szükség, amit a szegényebb farmerek nem tudnak megvásárolni

Továbbá a tény, hogy nem kell kopasztani a csirkét meg gyorsítja és költséghatékonnyá teszi a feldolgozást és a hulladék mennyisége is kevesebb lesz. A kopasz csirkék ellenzői azt mondják, hogy az állatok élete sokkal rosszabb lesz és semmiféle előnyük nem származik abból, hogy nincs tollazatuk. A hímek képtelenek párosodni, mivel a szárnyuk segítségével tartják meg az egyensúlyukat. Mivel nincs tollazatuk sokkal nagyobb veszélyben vannak a paraziták, a bőrbetegségek, a szúnyogok, a hőmérsékletváltozás és a leégés miatt.